A platános út.

Kis István Mihály

Platán alatt megpihenve

Platán alatt megpihenve 
Látom múltam ellibbenve. 
A fám óriás lett mára, 
Titkokat rejt minden ága. 
Árnyékának hűs nyugalma 
Nekem nyújtott szép jutalma. 

Amikor még kis srác voltam, 
Lelkes szívvel ott daloltam. 
A szörnyeteg volt a rontó, 
Tündérmeséket lebontó, 
Téli ködben nagyot mondó! 

Mára bizony felnőttem én, 
Erre járok, utam kemény; 
Gyermekévek szép emléke 
Pergő elmém új vendége. 
Itthon vagyok árnya alatt, 
Hiába von körém falat 
Enyészet és kongó bánat! 
Nézem kedves, szelíd fámat. 
Várok új dalt, vidámságot, 
El nem múló ifjúságot.